A fej iskolázása a hagyományos értelemben vett tananyag elsajátítását jelenti, de ezen túlmenően a gondos megfigyelés, a gondolkodás, az önálló következtetés képességének fejlesztését is. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek a világgal kapcsolatos kérdéseikre válaszokat kapjanak, tápláljuk és fenntartsuk az iskolába érkező gyermekek tudásvágyát, érdeklődését a tanulás iránt. Az emészthetetlen mennyiségű tananyag könnyen megrontja a gyermek tanuláshoz való viszonyát, kedvét szegi. A Waldorf-iskolában a „kevesebb több” elvét követjük. Nem célunk az erőltetett menetben történő ismeretszerzés. Nyugodt tempóban, úgy tanítunk, hogy a gyerekek elmélyülten foglalkozhassanak egy-egy témával, alaposan átdolgozhassanak magukban egy-egy új készséget az iskolai munka során. Oktatásunk megegyezik a modern pedagógiai törekvésekkel, korszerű fogalmakkal élve kompetencia alapú: a tanulási készségek kibontása, a hatékony tanulástechnika, az alapvető kultúrtechnikák, mint az olvasás, írás, számolás jó minőségű, készségszintű használatának elsajátítása, a tanult idegen nyelvek bátor alkalmazása a beszédben a legfontosabb céljaink az általános iskola idejére nézve. Természetesen a gyerekek mindezt gazdag ismeretanyag áttekintése közben sajátítják el.
Az ismeretek közvetítésében sajátosságunk, hogy nem akarunk a gyermek minden kérdésére végletekig kielégítő válaszokat adni, inkább felcsillantunk egy-egy szemléletes, példaértékű képet, amely tágíthatja érdeklődését, tovább érleli kíváncsiságát, önálló ismeretszerzésre sarkallja. Így a Waldorf-iskolások megőrzik nyitottságukat az iskolai munka és az önképzés iránt. Sokat és szívesen tanulnak, gazdag tudásra tesznek szert az emberiség kultúrkincsének tárházából. Tudásukat a klasszikus műveltség, a reneszánsz sokoldalúság jellemzi.
A tananyag építkezése, az ismeretek elsajátításának ütemezése, hangsúlya sokszor jelentősen eltérnek a hagyományos iskolai tanmenettől. A hagyományos oktatási metodikával szemben lényeges különbség, hogy a gyermek elé tárt ismeretanyag kiválasztásában is a gyermeki fejlődés, a gyermek életkori sajátosságai vezetnek bennünket. A tantárgyak és a tananyag felépítése nem egy-egy szaktudomány benső logikájához igazodik, hanem ahhoz, hogy egy-egy életkorban a testi-lelki-szellemi fejlődést mely ismeretek elsajátítása segíti elő. Például a törtekkel való számolás éppen a negyedik osztályban jelenik meg, mikor a gyermek a kiskamaszkorba lépve kihull a szüleivel való egység érzéséből, és szuverén érzésvilágát erőteljesen megélve gyakran idegenül, magányosan érzi magát a világban. A törtekkel való számolásban megtapasztalhatja az egység széthullását, de azt is, hogy az Egész újra felépíthető! Vagy hetedik osztályban, mikor a gyermek végtagjai megnyúlnak, és kezd felbomlani az addig kialakult egyensúlya, a gyerekek fizikából az erőkarral kezdenek foglalkozni. A hetedikes, aki a kamaszkorba lépve lelkületében elindul saját személyisége felkutatására, történelemből a nagy földrajzi felfedezések korával ismerkedik, a tanítója által mesélt történeteken, olvasmányain keresztül nagy felfedezők életútjaival, portréival találkozik.
Az osztálytanító szabadsága és felelőssége, hogy az osztályba járó gyermekek egyéni haladását, fejlődésbeli sajátosságait szem előtt tartva a tantárgyakon belül a Waldorf-tanterv ajánlásai szerint olyan témaköröket válasszon, amelyek legjobban segítik az általa kísért gyermekközösség fejlődését. E pedagógiai szabadság, a gyermeki fejlődésre fordított ilyen mértékű figyelem, a nyugodt haladási tempó következtében Waldorf-iskolánkban megvalósulhat a gyermekek egyéni képességeit, szükségleteit tekintetbe vevő oktatás, az egyéni bánásmód, a differenciáló-pedagógiai eszközök tárházának alkalmazása.
A Waldorf-pedagógia gyermekképéből adódóan úgy gondoljuk, hogy az általános iskola ideje alatt az értelmi, intellektuális képességek kibontására jótékonyan még a többi lelki erő, különösen az érzésvilág fejlesztésén keresztül, közvetve hathatunk. A legjobb a gyermek számára, ha gondolkodása ilyenkor még közvetlen ráhatásoktól mentesen, befolyások nélkül fejlődik. Ahogy annak idején a gyermek édesanyja hasában a szükséges anyagokhoz hozzájutva, direkt segítség nélkül felépítette testét, úgy dolgozza ki intellektuális képességeit is, ha az akarati és érzelmi nevelés, az emlékezet működésére támaszkodó tanulás, a megfigyelőképesség gondozásának kerülőútján kellő mennyiségű és jó minőségű lelki táplálékhoz juttatjuk. Ezáltal megalapozva, a serdülőkorba lépve kezdhetjük képezni a gyermek gondolkozását, a logikai összefüggések feltárására támaszkodó tanulást, a fogalmi gondolkodáson kiépülő önálló következtetések megalkotását.
Így segítjük a gyermek egészséges fejlődését, érkezését a kéz, a szív és a fej egymást támogató iskolázása által.
Guti Adrienn, osztálytanító
A kéz, a szív és a fej iskolája – 1. rész: A kéz iskolája>>
A kéz, a szív és a fej iskolája – 2. rész: A szív iskolája>>