Tanulásra motiválni osztályzás nélkül? Rendet tartani büntetés nélkül?

A Waldorf-pedagógia a megszokottól eltérően gondolkodik az iskolai fejlesztő munka céljairól, módszereiről, a gyermekek motivációjáról, valamint az eredményes tanításhoz szükséges légkör megteremtéséről. A Csillagberek Waldorf Iskola tapasztalt osztálytanítójával, Kereki Mariannal beszélgettünk erről.

Csillagberek Waldorf Általános Iskola - Budapest, Újpest– A második osztály tanítójaként közel másfél éve foglalkozol a gyerekekkel. Mi mindenben fejlődtek, hol tartanak most a tanulásban?

– Az első két évben kilenc-kilenc epochánk/főoktatásunk van. Ezek: a formarajz (az írás és a geometria előkészítésére szolgáló feladatok), írás-olvasás és számolás. E három ritmusos, kiszámítható változása jelenti a tanév reggeli tevékenységeit. Ritmikus résszel kezdünk: a koncentrált figyelem, a szabad mozgás és a memória erőpróbája ez a félóra. A következő félóra cselekvéssel, az új tananyag testünkkel történő megismerésével telik. A tanulás nem a hagyományos frontális módon zajlik, inkább “kerekedik” egy helyzet, amelyre megoldást kell találnunk, használva közben érzékszerveinket, végtagjainkat. Utána következik az összegzés, majd a tapasztaltak gyakorlása, füzetben rögzítése.  A szakórák is a főoktatás témájához kapcsolódnak. Hogy mennyit fejlődtek a diákjaim? Az első tanévben szokásaink kialakítása volt a cél, a fizikai, érzelmi és a szabad gondolkodás biztonságának megteremtése. Reményeim szerint ez jól sikerült. Most a második osztályban az ismereteink, tapasztalataink elmélyítése a cél.

DSC_0153– Azt mondják, hogy a Waldorf-iskolákban egyéni szinten tudnak odafigyelni a gyerekek kibontakoztatására. Mit jelent ez nálad a mindennapokban?

– A Waldorf-iskolákban a tanítók agya kicsit máshogy van huzalozva. Minden nap pont annyit tanulunk diákjainktól, diákjainkról, mint amennyire képesek vagyunk figyelni rájuk. Ha szerencsénk van és eleget figyeltünk, meditáltunk, akkor meg tudjuk teremteni nekik a környezetet ahhoz, hogy a mozgásban szabadak lehessenek, birtokolják a testüket, szociális és tanulási képességeiket teljes egészében ki tudják bontani. Négy szinten szeretnénk megszólítani őket. Testi szinten sok mozgással, az érzékszervek dolgoztatásával. Szokásaikban biztonságos és kiszámítható ritmust kínálva életüknek, hogy a gyerekekben még egészségesen élő tenni akarást megóvjuk. A mesékkel az érzelmeiket szólítjuk meg,  és azt a “belső, leglényegebbet” biztatjuk bennük, aki tulajdonképpen a népmesék “legkisebb királyfija”.

Csillagberek Waldorf Általános Iskola - Budapest, Újpest– Sokan nem értik, hogyan lehet a gyerekeket osztályozás nélkül motiválni. Neked hogy megy ez mégis?

– Én azt nem értem, hogyan lehet osztályozással motiválni a gyerekeket. Persze értem, mert annyira ügyesek, hogy ezt az ötfokú skála dolgot is meg tudják tanulni, de teljesen idegen az ember és így a gyermekember belső lényegétől ez a “jutalomért dolgozom” ügy. De komolyan! Láttál te már olyat, kedves olvasó, hogy boldogan él az, aki a “jutalomért” (ti. pénzért) dolgozik? Sok savanyú, megkeseredett áldozatát láttam ennek a fura “felnőtt” – bár szerintem pont ez az elképzelés gyerekes – világnak. A gyermekek még vállalják, hogy azt csinálják, amihez kedvük van. És ez a tiszta, önzetlen munkafegyelem csak úgy van az embernek! Úgyhogy igen könnyen megy a motiválás. Szinte semmi dolgom!

Csillagberek Waldorf Általános Iskola - Budapest, Újpest– Miképpen lehet fegyelmezés és büntetés nélkül a munkához szükséges rendet megtartani az osztályban? Mitől nem alakul ki anarchia?

– Ha a gyermek vidám, egészséges családból érkezik, ahol szép szóval, egyszerűen, őszintén beszélnek egymással a családtagok, sem a fegyelmezésnek, sem a büntetésnek nincs jelentése. Persze, ahogyan növekszik a gyermek és válik egyre önállóbbá, azért előfordul, hogy kipróbálja magát, és néha ellenőrzi, hogy vannak-e határok, amin belül biztonságban van. De a határkeresések alkalmával többnyire egy szelíd kérés elég ahhoz, hogy a probléma megoldódjon. Ha ennél erélyesebb a gyermek és egy kérő tekintet nem elég, esetleg tetteinek következményeit is vállalhatja (itt egyszerű dolgokra érdemes gondolni: kiömlött – felsöpörjük, megbántottam – kiengesztelem stb.). Persze a Waldorf-iskolák osztályai a társadalomból egy reprezentatív szeletkét jelentenek, így vannak a közösségekben problémákkal küzdő gyermekek is, lehetővé téve társaiknak, hogy toleranciát, megértést, együttérzést gyakorolhassanak, vagy alkalmanként tükröt mutassanak egymásnak. Tapasztalataim szerint ezt szívesen teszik a gyerekek, és javukra is válik, mert ez a szociális rugalmasság és megértés erősíti munkafegyelmüket is: akkor is teszem a dolgom, ha más nem (vagy nem úgy), mert tudom mi a dolgom; segítek a tétova, ügyetlenkedő társamnak, ha elkészültem a feladatommal stb.

Az interjút készítette: Cservenyák Tamás

Szerkesztette: Mészáros Anikó

Az iskolánkba való jelentkezéshez KATTINTS IDE!>>

A hozzászólások le vannak tiltva.