A tanév végén izgatottan vártuk kislányunk bizonyítványosztását. Azt jól tudtuk, hogy a Waldorf-iskolákban nincs osztályzás, tehát valami másra számítottunk. Eljátszottam magamban a gondolattal, hogy vajon milyen információértéke lett volna számomra szülőként, ha olyasmi bizonyítványt kap, mint amit annak idején én. Értelmes, érdeklődő és együttműködésre hajlandó kisgyerek, szóval gondoltam kapott volna mindenből „jelest”. Ennek az lett volna az üzenete, amit eddig is tudtam: értelmes, érdeklődő, együttműködésre fogható. Esetleg egy-két „jó” érdemjegy is becsúszhatott volna, mondjuk annak okán, hogy kicsit szőrösre sikerültek azok a gyöngybetűk, vagy nem ideális ívben gördül a bukfenc. És akkor mi van? De ez csak egy gondolatkísérlet volt szerencsére.
Az év végi bizonyítványosztáson két dokumentumot kaptunk: az egyiket a gyermekünk, a másikat mi, szülők. Hadd kezdjem az utóbbival. Értékelésként, egy sor számjegy helyett egy nyolcoldalas anyagot kaptunk, ránézésre 10-es betűmérettel teleírva. Elkerekedett a szemem, és rögtön megörültem, hogy itt valami komolyabb betekintés következhet kislányunk „útjáról az első osztályban”, ahogy a fejezet címe megfogalmazta. Először, több mint egy oldal terjedelemben foglalkozik a szöveg a gyermek kapcsolódásával az osztályközösség életéhez, valamint az oda való beilleszkedés folyamatával. A bizonyítvány soron következő része is egyénre szabott jellemzés: tételenként 1-2 bekezdés hosszúságú leírást tartalmaz 10 különféle iskolai témakörhöz kapcsolódóan: magyar nyelv és irodalom, formarajz, írás, számtan és matematika, zene (hangszeres játék furulyán), kézimunka, képzőművészet, erdőjárás, mozgás, valamint a reggeli ritmikus rész (mozgás és memoriterek kombinálása, készülés a közös évvégi előadásukra). Az angol és a német nyelvtanárok az első bekezdésükben az osztályban folyó munkáról, a másik bekezdésben az értékelt gyermek részvételéről reflektáltak. Az euritmia tanárnő fél oldalas leírásában a csoport közös éves munkáját írta le és értékelte. Az egyéni visszajelzés utolsó elemeként a napközis nevelő foglalta össze személyes tapasztalatait a gyermekről. A dokumentum utolsó három oldala pedig áttekintést adott a tanév eseményeiről és a különféle tantárgyak legfontosabb céljairól.
A gyermekek számára viszont más anyag készült: egy szép színes papírra, kézzel írt bizonyítványvers. Először csodálkozással tekintettünk rá, aztán elgondolkodtunk a tartalmán. Minden gyermek számára egyedileg íródott a vers, és érzésem szerint néhány erősségüket ragadta meg metaforák segítségével. Bár nem tájékozódtam arról, hogy milyen pedagógiai célt szolgálnak ezek a versek, a saját szakmámból (felnőttképzés) jól tudom, mennyire fontos, hogy az emberek mielőbb tisztában legyenek a saját erősségeikkel, és a későbbiekben ezekre építsenek a továbbtanulás és a pályaválasztás során. A gyerekek könnyen azonosulnak ezekkel a képekkel, érzik, hogy valamiképp róluk szól a kis verses történet. Foglalkoznak vele, megjegyzik a szöveget, a következő tanévben pedig rendszeresen elmondják a többieknek. Közben pedig indirekt módon újra és újra emlékezhetnek a saját erősségeikre.
Összefoglalva tehát a tapasztalataimat: osztályzás helyett alapos és mély értékelést kaptunk a gyermekünk tanévéről, közösségbe illeszkedéséről, és a különféle tanulási területeken végzett munkájáról.
Írta: Cservenyák Tamás
Szerkesztette: Mészáros Anikó
Az iskolánkba való jelentkezéshez KATTINTS IDE!>>