A Waldorf-iskolákat a kéz, a szív és a fej iskoláinak is szokás nevezni. Szebben magunk sem tudnánk megfogalmazni azt a törekvésünket, hogy gyermekeinket olyan gazdag, sokrétű, egyenrangú tevékenységrendszerrel vegyük körül, amelyben képességeik harmonikusan, egyensúlyban fejlődhetnek. Az értelmi képességek ápolása, a tudásanyag közvetítése mellett ugyanolyan fontosnak tartjuk a gyermek cselekvésben megmutatkozó kompetenciáinak és érzelmi intelligenciájának, társas készségeinek művelését.
A kéz iskolázása arra utal, hogy a Waldorf-pedagógia központi törekvése a gyermek akaratának építése: hogy képes legyen rátalálni benső motivációira, legyen hite belevágni céljai megvalósításába, legyen kurázsija, ügyessége, ereje, kitartása véghezvinni azokat.
Ennek érdekében kiemelten fontos kezeinek, lábainak tevékenykedtetése. Minél több mozgásos tapasztalatot szerez, minél jobban ügyesedik, annál inkább képes átélni benső szabadságát: teste őt szolgálja, aktívan, hathatósan lehet jelen környezetében, gondolatait képes tettekre váltani. A szabad akarat kibomlásának csíráit tapasztalja így. Ha saját mozgásában ügyes a gyermek, akkor válik képessé környezetével lelkiekben is együtt mozdulni. A mozgásügyesség az együttérzés, a szociális térben való ügyesség előfeltétele. A mozgás révén kialakuló gazdag idegrendszeri hálózat a világban rejlő összefüggések megértésének, az önálló gondolkodásnak testi alapját szolgáltatja. Ezért a Waldorf-iskola minden évfolyamán, de különösen az első három évben, amikor még erősen őrzi az utánzás erőit, mindent a mozgásból kiindulva tanítunk a gyermeknek. Az alsó tagozaton a mozgásos játékok, ötödik osztálytól a sporttevékenység is jelen van az iskolai életben.
Ugyanilyen fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek átéljék: kezeikkel aktívan alakíthatják környezetüket, teremthetnek, átformálhatják a világot! Ezért a kézimunka, kézművesség szintén mindennapjaik részét képezik. Első osztálytól kezdve újabb és újabb kézműves technikákkal ismerkednek meg. Fiúk és lányok egyaránt kötnek, horgolnak, hímeznek, szőnek, varrnak, agyagoznak, fát faragnak, házat építenek…
Az akarati nevelés fontos eleme a természettel való aktív találkozás, a természet folyamataira fordított kitüntetett figyelem. Minden természetben töltött óra, a legépítőbb ajándék a gyermek számára testiségével való találkozásának támogatásához! A természetben való aktív jelenlét, a természeti erőkkel való nyers találkozás a gyermekben a legtermészetesebb módon ébreszti fel a tisztelet érzését, mely megerősödve képes lesz megakadályozni saját akaratának elburjánzását, elősegíteni mások szabad akaratának tiszteletben tartását. Ezért építettünk heti rendszerességgel erdőjárást, később kertművelést a gyermekek iskolai tevékenységei közé, és ezért fontos számunkra, hogy iskolánkban lehetőség szerint a gyermekek természetes, jó minőségű anyagokkal, eszközökkel találkozzanak, természetes táplálékot, ízeket fogyasszanak.
Végül a gyermek akaratának nevelésében talán legfontosabb eszközünk a vallásos érzület ápolása a gyermekekben. A gyermek eredendően a vallásosságra való hajlammal érkezik a világba. A vallás, latinul re-ligio. Jelentése: „újra hozzákötődés”. A gyermek élete első éveiben lelke mélyén érzületeiben még hordozza a szellemi otthonára való emlékezést, a szellemi világban átélt szeretetet, tartás, és ezt szomjazza, ennek megtapasztalására vágyik ide, a földi világba érkezve is. Első vallásos élménye, amely a szellemi otthont idézi számára az édesanyja és édesapja ölelő karja, a szeretetteljes érintés. Később a természet, a világ felé érzett bizalmát, csodálatát építve, meséken, történeteken, kis szertartásokon, a természeti és vallási ünnepek megülésén keresztül bonthatjuk ki, ápolhatjuk vallásos érzületét. Ha a gyermek érzésvilágában újra átélheti, hogy erős szálak kötik a világmindenség örök alapjaihoz, egészségesen lesz képes szabályozni ösztöneit és hajlamait, jelleme és akarata szilárd formákat ölthet.
Ápolás, gondozás nélkül ez az érzület nem indul virágzásnak, mivel a hit nem természeti ösztön: a szellemi, lelki szférában gyökerezik, így ápolása is a lelki élet nevelésének nélkülözhetetlen területei közé tartozik.
A Waldorf-iskolák nem kötődnek egyetlen felekezethez sem. Iskoláink a keresztény kultúra értékeit közvetítik, mindennapjaink a keresztény ünnepek mentén szerveződnek, de vallását ki-ki, családi körben, szabadon gyakorolja.
Az akarat fejlesztésében fontos szerepet játszanak az iskolai élet szervezeti keretei is: a tanítási órák rendszeresen visszatérő felépítései, a tevékenységek sorába beépített naponta ismétlődő szokásaink, szertartásaink, a napi, heti, éves rend ritmusai. Minden, a legapróbb dolog is, amit rendszeresen ismételve újra és újra megteszünk a gyermekekkel, erősíti akaratukat, kitartásukat!
Guti Adrienn, osztálytanító
A kéz, a szív és a fej iskolája – 2. rész: A szív iskolája>>
A kéz, a szív és a fej iskolája – 3. rész: A fej iskolája>>