A szív iskolázásának igénye a napjaink pszichológiai kutatásaira építkező iskolai irányzatokban is egyre elementárisabb igénnyel fogalmazódik meg. A modern pszichológiai kutatások igazolják a Waldorf-pedagógia nézeteit az érzelmi élet nevelésének fontosságáról: a gyermekek boldogulása a felnőtt életükben pusztán 20%-ban múlik az iskolában elsajátított tananyagon, de 80%-ban az érzelmi intelligenciájuk mértékén!
A másik ember szándékainak, érzelmeinek, gondolatainak megértéséhez szükséges beleérző képesség, az együttérzés, empátia képessége, a társas kapcsolatokban való biztonságérzet, a szeretettség átélésére és a szeretet kimutatására való képességünk elengedhetetlen része felnőtt életünknek.
Az érzelmi élet harmonikus kibomlásának alapja az érzelmi biztonság. A gyermeknek a családban, de az iskolában is arra van szüksége, hogy személyes odafigyelést élhessen át nevelői részéről. A gyermekek kiteljesedése csak a nevelőikből feléjük áradó szeretetben, támogatásban, odaadó jelenlétben valósulhat meg. Minden gyermeknek emelő pillantásokra van szüksége, hogy átélhesse a megbecsülés, elismerés, a különlegesség érzését. Minden tekintetnek, amely azt a különleges, egyedi lényt keresi finoman, és tükrözi a gyermek számára, aki ő maga, felbecsülhetetlen értéke van a gyermek számára! „Legyél, aki vagy, ehhez kívánlak segíteni!”- ez az, az érzelmi hangulat, amelyben a gyermek biztonságban, megbecsülve, szeretve érezheti magát. Ebben az érzületben élve tanulhatja meg mások érzelmeit elfogadni, és azokat viszonozni. Waldorf-pedagógusként ennek a hangulatnak a megteremtésén és őrzésén fáradozunk az iskolában!
Derű, vidámság, humor, szépség a segítőtársak a gyermek érzelmi életének kivirulásában!
A tevékenységben átélt öröm nélkül nincsen hatékony tanulás! Így ennek biztosítása elemi fontosságú a gyermekek számára. A Waldorf-iskolák híresek a természettel való erőteljes kapcsolatukról és a művészeti nevelés hangsúlyosságáról. Ezek a minőségek éppen az érzelmi élet ápolásának, az érdeklődés, az öröm felkeltésének lehetőségeit hordozzák.
A természettel való kapcsolatban a gyermek egészséges és egészséget teremtő képekkel találkozik. A természeti környezetben, a természet életét csendes füleléssel, odafordulással megfigyelve, a természet egymásból harmonikusan kibomló képeit magába szívva, azt az ámulatból, csodálkozásból szőtt alaphangulatot merítheti magába a gyermek, hogy „a világ szép”.
Gyermekeink érzelmi védőbástyája, amellyel a természettől távol is lehetőségük van egy teremtő, növelő képekben gazdag világban élni, a fantáziájuk ereje. A fantázia működésének termékeny talaja a mesék, történetek hallgatása és olvasása. A Waldorf-iskolákban a tanító által elbeszélt élő, elhangzó történetek éppoly fontos részei a mindennapoknak, mint az írott irodalommal való találkozás. A hallgatott, olvasott történetek benső képi világa belülről alakítja, formálja a lelket. A mesék, történetek hallgatásával a gyermek úgy mozgatja, edzi, „tornáztatja” benső erőit, érzelmi életét, mint testét a friss levegőn való mozgással, játékkal.
A nyelv ritmikussága, a hangok érzelemfestő ereje, az elhangzó beszéd hallgatása, a közös versmondás, a szóbeli és írásbeli kifejezőkészség művelése a gyermeket hozzásegíti, hogy érzelmeit képes legyen spontán módon és közvetlenül kifejezni. Ez a bizalommal teli társas együttlét, az együttérzésen alapuló kommunikáció és konfliktuskezelés előfeltétele.
Az idegen nyelvek tanulása a gyermek empátiájának, nézőpontváltó képességének támogatója. A Waldorf-iskolákban az első osztálytól kezdve két idegen nyelvet tanulnak a gyermekek. A nyelvtanulás során nem csak más népek nyelvhasználatával ismerkednek, hanem megmerítkeznek az eltérő kultúrákban, irodalmi, zenei kincsekben is. Az idegen nyelv ritmusán, hangzásvilágán, szóhasználatán, dalain, versein keresztül átérezhetik a más nemzetekhez tartozó emberek érzésvilágát. Később a nyelv szerkezetének megismerésével rácsodálkozhatnak a gondolkodásban megjelenő különbségekre és hasonlóságokra. Az idegen nyelvek ismerete rugalmassá, nyitottá, a másság iránt elfogadóvá neveli a gyermeket.
A művészetekkel való találkozás, a művészeti tevékenységekben való megmártózás is az érzelmi nevelés szolgálatában áll a Waldorf-iskolákban. Nem a tehetséges gyerekek művészekké képzése a célunk, hanem az alkotó tevékenység örömén keresztül a minden gyermekben ott szunnyadó teremtő életerők előhívása, illetve az életszeretet felébresztése a szépérzéken át. Így a Waldorf-iskolák minden tanulója részt vesz képzőművészeti tevékenységekben, ahol a színek és formák harmóniáját élhetik át. Mindnyájan énekelnek kórusban, muzsikálnak egyéni hangszeren, később zenekarban, hogy a zenén keresztül megtapasztalják a lélek benső mozgékonyságát, kiáradását, az egymásra figyelés művészetét. Részt vesznek drámafoglalkozásokon, évente, a teljes osztály részvételével előadnak az iskola közössége számára egy-egy színdarabot. A drámapedagógiai folyamatban is a szociális térben való ügyesség, az érzelmi átélés, a teremtő fantázia cselekvésbe fordításának támogatása a célunk. Végül minden gyermek megmártózik az euritmiában is, a Waldorf-pedagógia sajátos mozgásművészeti irányzatában. Ezáltal az élő muzsikára, versekre végzett mozdulatokon keresztül egész testének harmonikus mozgása, lendülete révén élheti át egy szép és harmonikus világba való beágyazottságát.
Ezek az élmények gyógyítóan, egészségmegőrzőn hatnak a gyermekek lelki világára, testi fejlődésére! A művészeti tevékenységek olyan életre szóló lehetőségét kínálják a gyermeknek saját benső világának ápolására, harmóniába segítésére, ami semmi mással nem pótolható! Ezért a művészeti szakórákon kívül is művészien, esztétikusan, képzeletét megmozdítón igyekszünk a gyermek elé tárni mindent, amivel az iskolában találkozik. Bármit is tanítunk a gyerekeknek, mindig aktívan kötődik a tananyag feldolgozásához a művészi átélés: rajzolnak, festenek, énekelnek, muzsikálnak, verseket mondanak és alkotnak, a drámapedagógia eszközeivel jeleneteket, színdarabokat állítanak fel és adnak elő, vagy euritmiával jelenítik meg a tanultakat.
Iskolánkban a gyerekek társas készségeinek fejlesztését segítik az oktatásban alkalmazott változatos módszerek és munkaformák: szívesen használjuk a kooperatív tanulás módszereit, ahol a gyermekek a tanító háttérbe húzódó irányítása mellett párban, csoportokban dolgoznak, egymást segítve, együttműködve dolgozzák fel a tananyagot. Egy közös célért, közös felelősséggel munkálkodnak.
Guti Adrienn, osztálytanító