Mi a Bothmer-gimnasztika és miért különleges? Letkám Tünde, iskolánk Bothmer-gimnasztika tanárának összefoglalója erről az egyedi mozgásformáról.
Ha jól megfigyeljük, láthatjuk, hogy az ember meghatározza a körülötte lévő teret. Felegyenesedik, a fejét szabadon felemeli — A MAGASBA.
Néha lezuhan — A MÉLYSÉGBE.
Két lábbal, szilárdan áll a földön, kiterjeszti karját — a SZÉLESSÉGBE.
Tekintetét és lépését egy cél felé irányítja — ELŐRE.
Végigméri a hosszúságot, érzékeli az ellenállás erejét — HÁTRAFELÉ.
Karjával maga köré rajzolja az Őt körülvevő világot, karjai a rádiuszok, koponyaformája ennek a világnak a leképeződése. Az ember így formálja meg a körülötte lévő teret.
“A Bothmer-gimnasztika nem művészeti ág, nem játék, nem gyakorlat, nem is terápia; de mondhatnánk azt, hogy mindez együtt — olvasható a hivatalos oldalán, és azt kell, hogy mondjam, ezzel egyet tudok érteni” — mondja Letkám Tünde, a Csillagberek Waldorf Iskola Bothmer-gimnasztika tanára.
Amikor 1919-ben Stuttgartban megalakult az első Waldorf-iskola, a testnevelés még nem szerepelt a tantárgyak között. Rudolf Steiner a testnevelő tanár Fritz Grof Bothmert kérte meg, hogy dolgozzon ki egy olyan mozgásprogramot, amely követi és támogatja a gyermekek mozgásfejlődését.
Bothmer az embert körülvevő tér beható tanulmányozásával, kisgyerekek és kamaszok mozgásának, illetve mozgásbeli képességeinek gyakorlati megfigyeléseire alapozva fejlesztette ki a gimansztikai gyakorlatokat. Célja az volt, hogy ezek megjelenítsék és fokozzák a növekvő gyermek tértudatát. Arra törekedett, hogy a sport, a torna, a játék legyen a fejlődés és a nevelés eszköze. A gimnasztika bevezetésére a harmadik osztályban, kilenc éves korban kerül sor, majd a gyerek tudati fejlődésével párhuzamosan bontakozik ki, és egészen 18 éves korukig jelen van az oktatásban. A Bothmer mozgásórák a gimnasztikát, a játékokat, a sportokat rendezik egységbe, olyan módon, hogy az mindig az életkori sajátosságoknak megfelelően a gyerekek egészségét, testi-lelki fejlődésüket segítse.
Fontos, hogy a gyermekeknél az évek során megfelelően fejlődjenek a koordinációs képességek és ehhez válogatjuk a gyakorlatokat. Olyan játékokat választunk, amelyek tükrözik belső változásaikat. A kisebbeket a képeken keresztül visszük bele a játékba. Ilyenkor sok-sok futás, ugrás, mászás van a tanmenetben. Figyelünk arra, hogy melyik korosztályban, melyik tevékenység, mikor a legmegfelelőbb. Így elmélyítve a térélményt, fejlesztve az akaraterőt és a koncentrációs képességet. Mindeközben a gyerekek rengeteg ügyességre is szert tesznek.
Emellett fejlődik a kooperációs képességük, ami nagy segítség lesz számukra később. Megtanulják, hogyan viszonyulunk egymáshoz, hogyan tudunk együtt jól játszani. A kisgyerek nyitottá és rugalmassá válik, be tud fogadni új dolgokat. Úgy nő fel, hogy semmi sem merevedik meg benne: sem a mozdulataiban, sem a látásmódjában. Érdeklődő, kreatív emberek kerülnek ki az iskolából, akik sok erőt tudnak majd adni a világnak.
Letkám Tünde, Bothmer-gimnasztika tanár
szerkesztette: Nagy Melinda