A felvételit követően Káposztásmegyeren egy zsúfolt osztálynyi szülő gyűlt össze. Nincs mit tagadni, egy lestrapált iskolaépületben. Ők voltak azok, akik a „nem nyert” leveleket kapták. A házigazdák: a Csillagberek Waldorf Alapítvány képviselői, valamint Kereki Marianna, a leendő elsősök osztálytanítója, Buchwald Magdolna, és Filcsik László.
Ezen találkozás alkalmával bárki számára evidenssé válhatott, hogy azok, akik anno iskola alapítására adták a fejüket, komolyan gondolják. A jelen lévő szülők pedig a személyes- és sorserők plasztikusságát, magyarán a változás állandótlanságát tapasztalhatták az elkövetkezendő napok folyamán. Lehetett találgatni: hol a helyünk, hová menjünk, hol indul mééééééég osztály (Solymáron indult), és végül: ha Káposztásmegyerre megyünk, hogyan járunk majd be. Az csak később jutott némelyek eszébe, hogy mi van, ha itt is az lesz a válasz, hogy „nem nyert”, elvégre egy most induló iskola örüljön, ha talál gyerekeket és szülőket. Pedig a krónikák bizonyítják, hogy itt rendes felvételi folyt, mind a három komponenssel együtt. És a felvételire kiküldött levél nemcsak a négybetűs szót tartalmazta, ettől pedig igencsak súlyt kapott ez a felvételi
Hogy hányan emlékeznek arra a felolvasott idézetre, amellyel ez a – többek számára – sorsdöntő találkozás indult, talány. Hadd álljon itt, hátha van, akire az újdonság erejével, és kellő vonzással hat:
Az egész élet olyan, mint a növény, amely nemcsak azt foglalja magában, amit a szemnek tár oda, hanem rejtett mélységeiben még egy jövő állapotot is hordoz. Aki előtt növény van, mely először levelet hord, nagyon jól tudja, hogy egy idő után a levelet hordó száron virágok és termés lesznek. És a növény rejtekén már most megvannak a csírák ehhez a virágzáshoz és terméshez. Azonban hogyan mondhatná meg bárki is, milyenek lesznek ezek a szervek, aki csak azt akarná kutatni a növényben, amit az jelenleg tár szeme elé. Az képes csak rá, aki a növény lényegével megismerkedett. { Rudolf Steiner}