Az idegen nyelvek ismerete különösen fontos készség a 21. században, így minden szülő kíváncsi arra, hogy az iskola keretei között gyermeküknek milyen lehetősége nyílik idegennyelv-tudásuk fejlesztésére. A Csillagberek Waldorf Iskola osztálytanítóival és szaktanáraival készített interjúsorozatunkat Jász Réka német nyelvtanárral folytatjuk.
– Miért kezdődik már az első osztályban két idegen nyelv oktatása a Waldorf-iskolákban?
– Azért van így, mert azt gondoljuk, hogy az idegen nyelveknek van egy „lénye”, amihez a kisgyerekek sokkal közelebb vannak, és sokkal jobban meg tudják ismerni. Ez abból is nagyon jól látszik, hogy ha elsőben elkezdenek a nyelvvel foglalkozni, akkor sokkal tisztább kiejtéssel sajátítják el az idegen nyelvet.
– Hogyan ismerkednek a német nyelvvel a gyerekek az első egy-két évben?
– Azért is kezdünk ilyen hamar, mert az első két évben még erősen jelen van a gyerekekben az utánzás képessége. Ezért úgy tanítjuk őket, hogy nem a gondolkodásra alapozunk, hanem abszolút az utánzásra. Tanulunk mondókákat, verseket, dalokat. Akár kis meséket is el tudnak mondani, összefüggő szövegeket! Amit én nagyon fontosnak tartok: annak ellenére, hogy utánoznak, tudják, hogy mit mondanak. Ezt soha nem fordítással érem el, hanem addig mutogatom nekik, addig magyarázom, amíg meg nem értik (van, hogy egy ügyes gyerek mondja meg magyarul, és van, hogy nincs is szükség erre). Csodálkozni szoktak rajta, hogy igazából első perctől kezdve én nem is szólalok meg magyarul az órán, mindent németül mondok. Nagyon kis lépésekben haladunk. Úgy építem fel az órát, hogy egy hónap alatt kialakul egy félórányi anyag, amit tudunk, és ezt gyakoroljuk, bővítjük az év során. Kevés változtatást viszek be, elsőben minimálisat, és itt inkább az együttmondáson van a hangsúly. Majd másodiktól egyre erősödik az egyéni megszólalás. A kisgyerekeknél fontos tudni, hogy helyhez, személyhez és időhöz kötött a nyelvtudásuk. Amikor hazamennek, és anyuka-apuka megkérdezi tőlük, hogy „Na, mit tanultál ma németből?”, akkor arra azt fogja mondani, hogy „Semmit.”. Viszont észre lehet venni, hogy játék közben vagy jövet-menet elkezdenek dalokat vagy szavakat mondogatni, de az nagyon sokára van, amikor már tudatos nyelvhasználatról beszélhetünk. Rengeteg igét tanulunk, mert az ige az alapja a nyelvnek. Ha valaki sok igét tud, akkor azzal már valahogy el lehet boldogulni. Sok évszakhoz kötődő verset, valamint testrészeket, irányokat sajátítunk el mondókák segítségével. A második év folyamán ugyanezeket a mondókákat elővesszük, de kiegészítjük olyasmivel, ami már nem csak egy ritmikus visszamondás. Például konkrét kérdésekre kell válaszolniuk.
– Mi történik a következő pár évben?
– Harmadik végén, negyedik elején kezdünk el írni velük, mert fontosnak tartjuk, hogy az anyanyelvi írás-olvasás stabil legyen, és csak utána következzen ez idegen nyelven. Ilyenkor általában a már megtanult versekkel, mondókákkal szoktuk kezdeni. A német nyelv ebből a szempontból egyszerű, mert nagyon hasonló a kiejtés és az írásmód, így ez nem szokott nagy nehézséget okozni a gyerekeknek. De azért rá szoktam mutatni a hangzásbeli és az írásbeli különbségekre. Harmadiktól kezdve fontossá válik az egyéni megszólalás is.
– Mikor indul el a tudatos tanulás?
– A tudatos nyelvtanulás tulajdonképpen hatodikban kezdődik el. Azt értem ezalatt, hogy le kell ülni otthon leckét írni, vagy szavakat kell tanulni, amit én ki is kérdezek írásban és szóban. Ekkor kezdjük el tudatosítani az eddig használt nyelvtani formákat, szerkezeteket is, pl. igeragozás, főnév többes száma… Remélem, hogy hatodiktól, de legkésőbb hetediktől heti kettő helyett heti három órájuk is lesz már.
– Tudom, hogy a Regionális Waldorf Gimnáziumban is tanítasz németet, ahova vegyesen járnak Waldorf és hagyományos általános iskolában végzett fiatalok. Miben különböznek nyelvtudás szempontjából ezek a gimnazisták?
– A kilencedikesek, akiket tanítok, nagyon különböző nyelvi szinten vannak, és ez nem csak attól függ, hogy Waldorf-iskolából vagy hagyományos általános iskolából jöttek, mert természetesen ezt nagyon sok minden befolyásolja. De ami a Waldorf-iskolásoknál nagy előny, hogy nincs bennük gátlás a beszéddel kapcsolatban. Sokkal könnyebben beszélnek, akár hibásan is, de amit akarnak, azt el tudják mondani. Míg sok állami iskolából érkezett tanuló akár sokkal jobban tudja a nyelvet, beleértve nyelvtani struktúrákat, de egyszerűen gátolja a belső elvárása, hogy csak tökéleteset mondjon. Pedig egy idegen nyelv esetében borzasztó nehéz, hogy tökéletesen beszéljünk rögtön! Az is előnyös a Waldorfos gyerekeknél, hogy mivel ehhez szoktak hozzá, úgy tanítottuk őket, hogy egészen kis koruktól kezdve csak az idegen nyelvet hallják az órán, még akkor is, ha csak heti két órában, hogy nagyon ügyesen megtanulnak kitalálni helyzeteket, mondatokat. Nem arra koncentrálnak, merthogy mi sem arra koncentráltunk az előző nyolc évben, hogy mit nem tudnak az adott mondatból, hanem arra, amit tudnak, és abból kreatívan kitalálják, hogy miről is lehet szó. Mire a tudatos nyelvtanuláshoz eljutnak, már hihetetlenül nagy mennyiségű passzív tudásuk van, mind szókincsben, mind nyelvtanban, így amikor elkezdünk szisztematikusan szavakat tanulni, azok jelentős részét már tudják. Viszont olyan is előfordul, hogy a középiskolában újonnan találkoznak a német nyelvvel. Nekik az, hogy le kell ülni és a nulláról kell megtanulni egy nyelvet, rendszeresen tanulniuk kell otthon a szavakat, nehezebben megy, hiszen ezzel sokkal kevésbé találkoztak eddig, mint az állami iskolából jövő társaik. Mindezekből talán kivehető egy kiegyensúlyozottabb kép arról, hogy milyen előnyöket jelent, és milyen potenciális nehézségeket hordozhat magában a nyelvtanítási megközelítésünk.
Az interjút készítette: Cservenyák Tamás
Szerkesztette: Mészáros Anikó
Az iskolánkba való jelentkezéshez KATTINTS IDE!>>