Első gyermekünk még a pocakban volt, amikor teljesen véletlenül megakadt a szemünk egy dokumentumfilm-sorozaton, ami a hazai alternatív pedagógiákról szólt. Meglepődve láttuk, milyen jól érzik magukat a gyerekek a Waldorf-iskolában, milyen más a légkör, mint ami saját emlékeinkben élt. Interjút készítettek középiskolás fiatalokkal is, akik kifejezetten értelmesen, éretten és magabiztosan nyilatkoztak. Így, bármilyen viccesnek is tűnik, a még meg sem született gyermekünknek egyszer ilyen iskolát szerettünk volna találni. Akkor azonban mindössze egy lehetőséget láttunk a pesti oldalon, lakhelyünktől meglehetősen messze.
Eltelt néhány év, lányunk nagycsoportos lett, és időszerűvé vált az iskolaválasztás. Örömmel bukkantunk rá az interneten, hogy a IV. kerületben Waldorf-iskolát alapítottak. Az előzetes szimpátia ellenére vettük a fáradságot, hogy alaposan körbenézzünk a lehetőségek között. Elmentünk a kerületi iskolákba, tagozatos és két tanítási nyelvű intézményekbe is. Néhány markáns különbséget rögtön megtapasztaltunk. A hagyományos iskolákban nagyjából úgy éreztem magam, mint ahogy három évtizeddel ezelőtt. Mintha nem sok minden változott volna, és ezt nagy bajnak tartottam.A nyílt napokon tartott egyórás igazgatói tájékoztatókon a gyerekekről alig esett szó, a nevelésükkel kapcsolatos elképzelésekről pedig gyakorlatilag semmi. Inkább az órarendről, az elnyert díjakról és a fizikai körülményekről szóltak az előadások.
Ezzel szemben a Csillagberek Waldorf Iskolában három teljes estén keresztül ismerkedhettünk a pedagógiával, a filozófiától indulva a mindennapi gyakorlati kérdésekig. Utána egy egész délelőttre beülhettünk gyerekként az iskolapadba, ahol megtapasztalhattuk, miként fog telni gyermekünk egy napja. Hogyan tanulják a matematikát, vagy éppen az angol nyelvet. A felvételi folyamatban a szülőkkel is őszinte beszélgetés folyt, hogy kiderüljön: hasonló-e az értékrendünk, és tudjuk-e vállalni a szorosabb bevonódást az iskola életébe, szövetkezhetünk-e a gyermek közös nevelésére. Kislányunk játékos keretek között ismerkedhetett meg az osztálytanítóval, ahol iskolaérettségéről is megbizonyosodhattak.
Mint minden gyermek, ő is izgatott volt az iskolakezdéssel kapcsolatban: lesznek-e barátai, hogy fogja magát érezni az ismeretlen közegben. Annak ellenére, hogy már a nyáron voltunk kirándulni az osztállyal, később pedig közösen készülődtünk az évkezdésre.A tanévnyitó minden aggodalmát feloldotta. Szeretetteljes közegben, ünnepélyesen, de kínos formalitások nélkül, mesével fogadta tanítójuk a gyermekeket.
Lányunk azóta is minden nap arról számol be, hogy jól érzi magát az iskolában. Hiszek benne, hogy tanulni hosszú távon csak jó érzéssel, szorongás nélkül, a gyermekekben meglévő kíváncsiságra építve lehet. Ebben az iskolában adottak hozzá a körülmények.
Szerkesztette: Mészáros Anikó
Az iskolánkba való jelentkezéshez KATTINTS IDE!>>